Péter

Na jó, kezdjük a szakácskodással. Már fiatalon azt tapasztaltam, hogy a nők manapság nem tudnak

főzni. Ezért gondoltam, hogy meg kell tanulnom. Nem akartam életem végéig pudingon és rántottán

élni. Tényleg, hány női mesterszakács van? Én most egyet sem tudnék mondani. Lényeg, hogy

elkezdtem főzögetni, és egész jól ment. Gondoltam is arra, hogy írok egy szakácskönyvet,

kisasszonyoknak, nőknek, hátha rájuk ragad valami. Ám időközben sorra jelentek meg a gasztro-

blogok, és rájöttem, lefőzött a kor. No, nem annyira minőségben, de mennyiségben mindenképpen.

Mindenesetre arra jó volt az egész, hogy egyrészt egy gasztro tv-csatorna csehországi igazgatója

legyek egy időre, másrészt rájöttem, hogy stáljudit vagy dzsémiolivér ide vagy oda, a kisasszonyokat

bármikor meg lehet főzni – a hasukon keresztül. Is. Úgyhogy érdemes volt kitanulni a

szakácsművészetet.

A főzés, mint csábítás? Az erotikus gasztronómia különböző variációival is tele van mindenkinek a…

könyvespolca. Nem erről van szó. Hanem arról, hogyan készítjük el az ételeket. Hogy a szokásos

alapanyagok mellett mindig bennük legyen valami plusz: egy titokzatos fűszer, és persze egy darab a

szívünkből. Hülyén hangzik, de így van. Ha ez megvan, plusz értünk kicsit az ízharmóniákhoz (pl.

kesudió gorgonzola-sajttal, vagy vargánya fenyőmaggal igen, nutellás csirke vagy vörösboros

lepényhal soha), nagy baj már nem lehet.