Lilla

Nekem a világon a legjobb Édesanyám volt. Mindenre nagyon korán megtanított és sokat főzőcskéztünk együtt. Ő sportot csinált abból, hogy sosem a szakácskönyv szerint készítette el az ételt. Nagyon büszke volt a kreativitására – ezt örököltem! Valahogy olyan nekem a főzés, mint a szobrászkodás. Ahogy egy szoborban a harmónia, úgy az ízekben, színekben, textúrákban is ezt élvezem a legjobban – és ugyanolyan-formán építkezem ezeken belül, mintha egy szobrot formáznék.

Imádom a keleti ízeket, tanultam is Kínában a falusi lányoktól, vegetáriánus vagyok, de a gyermekeimnek és a vendégeknek főzök húst. Fantasztikus érzés harmonikusan kevernem az európai és az ázsiai konyha ízeit. Hozzá egyedülálló anyukaként irtó gyorsan kell mindent csinálnom, így mindezeknek a recepteknek (időtakarékosságból és bizony lustaságból) kénytelen voltam kifejleszteni a turbó-verzióit – amiket nagy örömmel meg is osztok a Kedves Olvasókkal. Szegény gordonremzi biztosan kitérne a hitéből a legtöbb receptem hallatán, de amíg a gyermekeimnek és a hozzánk betérőknek örömet okoznak, addig én is boldog vagyok.

A mai kihívás: háromperces paprikáscsirke. Kíváncsi vagyok, ismeri e valaki…

A varázsrecept ott kezdődik, hogy elmegyünk abba a boltba, ahol a legolcsóbb a csirkehusi. Ugye a tálcás combokat csak adott mennyiségben lehet kapni és ez mindenképpen több, mint amennyit a leánykáim együltő helyükben megesznek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a pipit csak úgy tudom frissen tartani, ha megérkezésünk után kis olajjal és sóval egyből a sütőbe suttyantom egy jénai tálban. A megsült combok nagy részét aztán csinosan beleapplikálom egy kisebb tálba és későbbi felhasználásra a hűtőbe teszem. Most jön a varázslat.

– Anyaaaaaa! Éhes vagyok!
– Mit kérsz, csillagom?
– Paprikás csirkét… lehet?

Naná!

Odateszem a tészta vizét, közben egy kis olajat már forrósítok is, gyorsan belekockázom a hagymát és ha van, előkészítek egy kis paradicsomot és paprikát is. A hagymára szórok egy kis pirospaprikát (a gyerekeknek sosem csípőset!), felöntöm egy icipici vízzel (többre nincs szükség, hiszen a már eleve megsült husit teszem majd bele, amit ugye tulajdonképpen csak melegíteni kell) és teszek bele egy kis sót. A husival együtt – ha készítettem elő – beleteszem a paradicsom- és paprikakockákat és hagyom, hogy egy-két perc alatt elfőjön róla a víz nagyja. Teszek bele egy kis tejfölt és óvatosan elkeverem. Amint látom, hogy néhány másodperccel később újra forrni kezd, leveszem a tűzről. Ezzel a csirke tulajdonképpen meg is van. Amíg a tészta megfő, a husi pont ehetőre hűl. Persze, csinálhatnám galuskával is, de határozottan úgy döntöttem, hogy a gyerekekkel eltöltött minőségi idő nagyságrendekkel jobbat tesz nekik, mint a galuska – főleg, ha van otthon valami vicces formájú tészta. A mi kedvencünk mostanság a repülős, a nyuszis és az óriási ABC alakú.
A maradék pipi felhasználási lehetőségei természetesen végtelenek.
És van egy még kevésbé időigényes módja a főzésnek… 🙂 de ez titok. Jövő héten elárulom.