A kép több, mint vicces – fent van a profilom egy társkereső oldalon és naponta kapok leveleket igazán csodás férfiaktól. Ezeket a rengeteg elfoglaltság miatt többnyire nincs időm megnyitni sem, és csak a legritkább esetben válaszolok. Ez igazán nem tűnik szép dolognak, pedig csak abban próbálok makacsul hinni, hogy valami csoda folytán egyszercsak lesz időm kommunikálni. Talán ki kéne írnom, hogy rettenetesen sokat dolgozom, de mosogatás és felmosás közben ismerkedhetünk, kávézó kizárva, fotosoppolás közben tulajdonképpen tudok beszélgetni és meg is hallgatlak, csak kérlek, képzeld hozzá, hogy a szemedbe nézek. Írás közben is beszélhetünk, csak lassabban válaszolok, és ha bele vagyok merülve a munkába, néha kicsit morcos leszek, ha zavarnak.
Mindent összevetve azért egész jó a helyzet: turbó-megvalósítóként arra sem jut időm, hogy azon gondolkodjam, hiányzik-e, hogy férfi legyen mellettem. (Na jó, titokban elárulom, hogy vannak néha álmatlan éjszakáim, de a nehéz álmok reggelre többnyire szertefoszlanak.) Nappal pedig sok emberrel találkozom ezért-azért – és ha valaki beleszeret abba, ahogy a gyerekeimet szeretem, beleszeret a lelkesedésbe, az erőn felüli folyamatos megvalósításba, a szépre, jóra és igazra való törekvésbe, a legvégső Ok éhes keresésébe, a fáradt vidámságba a szemeimben, még kicsit talán az őszülő tincsembe is (na jó, lehet, hogy azt befestem)… és ha még én is belészeretek… akkor bármi megtörténhet.
Ennek valószínűségét ne tessék számolgatni, mert ehhez Isteni elrendelés szükségeltetik, azt meg úgysem tudjuk kiszámolni (illetve matekozni csak a gyerekekkel van időnk, ugye).
Ui.: Őszintén azt gondolom, hogy bárkinek csak akkor tud egészséges párkapcsolata lenni, ha először önmagán belül egészséges és boldog. Ez számomra annyira fontos, hogy a blogos bemutatkozóban rögtön le is írtam. Kerek egésznek lenni önmagunkban pedig – úgy gondolom, hogy – felér a fent írt Isteni elrendeléssel… de ez már inkább a spirituális fejlődés témakörébe tartozik, úgyhogy egy későbbi bejegyzésben írnék majd róla.
Legutóbbi hozzászólások