Ezúttal mindenek előtt szeretnék elnézést kérni Izabella nevű olvasónktól, hogy nem kapott választ kérdéseire, megjegyzéseire. Mivel most érkeztünk el a párkapcsolatokhoz, talán némileg kárpótolja majd a tartalom.
Lilla bejegyzését olvasva nem lepődtem meg: a mai világban egyre népszerűbb ez a „férfiak nélkül is jól elvagyunk” megközelítés. Hát, nem tudom. Biztosan így van, de azért a világ – szerintem nem csak számbeli – fejlődésének egyik alapja, ihletője mégiscsak a férfi-nő kapcsolat, és ha már így van, nyilván nem véletlen a szerelemre való törekvés a földi létben. Tudom, a szerelem függőség, szenvedés, taktika, játszma, ráadásul nem is tart sokáig. Na de azért…
Elismerem, hogy a mai állapotokról jórészt a férfinem tehet – elvesztek a hagyományos szerepek, elmosódnak a nemek közötti különbségek, szóval sok szempontból nem is csoda, hogy az ember lánya néha azt gondolja, inkább egyedül marad, mert a pasik szörnyűek, hisztisek, elviselhetetlenek.
Szép dolog, ha az ember önmagában is kerek, egészséges és boldog. Biztosan vannak ilyenek is – szentek, próféták, bölcsek és bolondok. Mellesleg, vigyázat, provokáció, általában férfiakról van szó! Oké, azért ott is általában van egy NŐ, egy „menyasszony”, csak Istennek nevezik és hiányzik vele a testi kapcsolat. Persze biztosan lesz, egyre több, „magányában” is boldog nő. Kerek-egész – azt azért nem mondanám. Ráadásul, kérdem elvált férfiként, valóban olyan hősies magányban vannak az elvált nők? És tényleg ezt akarják, vagy csak jobb híján, beletörődve, csalódások után?
Ha az ember lányának-fiának már gyermeke, gyermekei vannak, akkor csak volt idő, amikor hitt a szerelemben, nem? És akkor alighanem a csalódások okozták azt, hogy most „egyedül” keresi a „kerek-egész” boldogságot. És, teszem hozzá, kicsit más a helyzet a nőknél – ők valójában már nincsenek egyedül egy válás után, hiszen ott vannak (általában náluk) a gyermekek, egy-egy férfi jó vagy rossz emlékeként, a jövő ígéreteként, felelősségként, vigaszként, reményként. Mindenként… Szerintem egy fokkal könnyebb, lelkileg, mint egyedül maradni és mindent újrakeresni, újrakezdeni. De lehet ellenkezni:-).
Úgyhogy azt gondolom, alapvetően hamis (és önámító) az a hozzáállás, hogy a Nő boldog lehet a Férfi nélkül is. Lehet, hogy eljön az idő, amikor már sok volt a csalódás, lehet, hogy úgy érzik, a jövőt inkább a másik nem igenlése nélkül képzelik el, vagy legfeljebb a sorsra bízzák a dolgot – vagy jön, vagy nem jön, tökmindegy. Csakhogy általában ebben az esetben sincsenek már egyedül, gyermek(ek), Isten, próféták, guruk, és egyéb hitek vagy remények táplálják őket „magányukban”. Alternatívák, amelyekre fiatalabb korukban csak kevesen gondolnak. Persze, ki lehet próbálni. És szerencsés az, aki egyedül is boldog embernek érzi magát. Nála már csak az boldogabb, aki egy Másik ember és gyermekei társaságában leli meg ugyanezt, önmagában és családjában. Na, akkor vagyunk „kerek-egész”.
Mindennek persze köze sem volt az on-line ismerkedéshez, legközelebb már igyekszem erről is szólni!
Legutóbbi hozzászólások