Jut eszembe a háromperces paprikás-csirkéről: itt van az óvoda ill. iskolakezdés ideje. Azt mondják, többnyire (l)ehetetlen az ottani koszt. Én szerencsére nem ezt tapasztaltam, de az is lehet, hogy simán szerencsém van, pontosabban a kislányomnak. A menü változatos, helyenként kifejezetten fantáziadús, és még az egészséghez is köze van. Na jó, nem kezdő vagy haladó vegetáriánusoknak szánják.
Így aztán kislányomnak megvan a reggelije (persze indulás előtt azért le-lecsúszik egy kis nutellás kalács vagy csipkebogyó-lekváros kifli), tízóraija, ebédje, és ha tovább szeretne az oviban maradni, még az uzsonnája is. Mivel egyebek mellett szakácsként is számon tartanak, a vacsora és a hétvége már rám van bízva, nálunk ételhordás vagy pizza-rendelés kizárva. Inkább együtt főzőcskézünk – igaz, elismerem, ehhez azért nem kevés idő is kell. Ki tudja, egyszer még mi is ráfanyalodhatunk a Lilla-féle hárompercesekre…
Különben kislányom esetében egy sima állami oviról van szó, két kis létszámú csoporttal. Én elégedett vagyok, de vajon mi az ideális megoldás? Tényleg olyan rosszak a hagyományos állami intézmények? És tényleg olyan jó mondjuk a Waldorf, úgy általában? Netán a mindenféle módszerekkel kísérletező magánovik, magániskolák jelenthetik gyermekeink egészséges fejlődését? Én ez utóbbiaktól tartok kissé, nem beszélve arról, hogy a pénztárcát is alaposan igénybe veszik. De lehet, hogy annak, aki teheti, megéri. Mi az Önök tapasztalata, véleménye?
Ha jól tudom, Lilla éppen ilyesmivel foglalkozik mostanában – természetesen kíváncsi vagyok az ő javaslataira, észrevételeire is.
Legutóbbi hozzászólások